dunakiliti_03

A Pogány család története

 

 Csebi Pogány Alajos  -1932. április 6-án született Dunakilitin, és bár XIII. századi nemesi családból származott, sok előnnyel már nem rendelkezett. Félárvaként nőtt fel, édesanyja meghalt, amikor Alajos hatéves volt. Egy sportbalesetben súlyos gerincsérülést szenvedett, ezért abba kellett hagynia a futballt. Mégis megfogadta magának, hogy más ember lesz, mint az apja vagy mindazok, akik megalázták és szenvedést okoztak neki.

1952-ben három társával Ausztriába emigrált, ahol öt évet töltött különböző menekülttáborokban. Hazatért, amikor értesült a magyar forradalomról. 1956-ban Ausztriából Belgiumba költözött. Egy Knokke-Heist-i órásmester lányát vette feleségül, akinél kitanulta az órás, optikus és ékszerész szakmát. Hat év kemény munka után vált híressé, az antwerpeni tőzsde üzletemberei elfogadták, és hamarosan hírnevet szerzett magának, mivel az eladásokban felülmúlhatatlan volt. Természetesen azért, mert nem várta meg, hogy a vásárlók bejöjjenek a boltjába, hanem odament hozzájuk. Gyakran volt betörők célpontja, és többször átlőtték a térdét. Időnként. Az üzlet már jól jövedelmezett neki, de meg kellett küzdenie azzal a csapással, hogy egy autóbalesetben elvesztette feleségét, Claudette-et és lányát.

Második házassága nem jött össze, de apósa, Lóránt Gyula “aranycsapat” focista révén barátságot kötött az Aranycsapat nyugaton élő magyar aranycsapat tagjaival is. Felesége kérésére Belgiumból Franciaországba költözött, ahol építkezni kezdett, valamint a világ bármely pontjára, ahol éppen tartózkodott.

Az 1980-as években járt Magyarországon, ahol a rendszerváltás előtt és közvetlenül utána is részt vett a gazdasági életben, de nem eredeti szakmájában, mivel a magyar piac nem volt vevő a gyémántokra azon az értéken, amelyen ő kereskedett. Miután elhagyta Budapestet, nem költözött vissza Franciaországba, hanem Dunakilitin épített egy hangulatos, golfpályával rendelkező kastélyt, a Princess Palace-t. Balszerencséjének csúcspontja az volt, hogy 2011-ben tragikus körülmények között elvesztette fiát.

Ekkor jött az ötlet, hogy megírja önéletrajzát. Őszintén, torzítás nélkül. Talán rájött, hogy Isten miért akarta őt oly sokszor próbára tenni. Természetesen az ilyen titkokat nem lehet beolvasni, de életének krónikája segíthet másoknak megérteni, hogy semmi sincs ingyen. Nincs jólét és tisztelet munka nélkül, és nincs virágzó ország jólét nélkül, mert nincs olyan, hogy gazdag ország szegény emberekkel, vagy szegény ország gazdag emberekkel.

Csebi Pogány Alajos életrajza egyúttal egy olyan korszak, amelyben nemcsak ismeretségünk, hanem a világ sok érdekes személyiségével és sorsával válik különlegessé. “Ha egy kis önreflexiót végzek, be kell ismernem, hogy bennem is van egy-két szenvedély. Bár ez nem hasonlítható a kaszinóban való játékhoz – mivel soha nem játszottam azért, hogy szerencsejátékot játsszak, és a berúgáshoz sem -, bár volt borozóm.”

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Pogány Alajos sem hajózott szenvedélyek nélkül az életben. Az egyik nyilvánvalóan a fészkelési ösztönön alapul, amely a vadon élő madaraknál is létezik. “Szerettem tetőt tenni a fejem fölé, és ez a díszes tető bizonyítja, hogy aki alatta lakik, az nem érzi jól magát a szociális bérlakásokban, bármennyire is sorsszerű volt akkoriban. Az építők ezen szenvedélye nyilván többek között abból fakad, hogy gyermekkoromban csak a dunakiliti Pálffy-kúriát tartottam méltó lakóhelynek egy önjelölt ember számára”.